Az est házigazdája: Kellár F. János Immánuel

A 2011. március 31.-én a New York Kávéházban készült nagy-interjú részlete.

Nagy kávéfogyasztó vagy?

Nagyon szeretem a kávét, no persze a reggeli kávé nálam egyfajta rituálé is. Általában nem indul úgy nap, hogy nyugodtan le ne üljek, és el ne fogyasszam. Képes vagyok inkább korábban felkelni, és képes vagyok egyéb vezéráldozatokra is azért a negyed óráért, amit a kávémmal töltök kettesben.

Riport kép
Tea szóba sem jöhet?

Ha pár éve kérdezik ezt tőlem, egyértelmű – nem - a válaszom. Mostanában viszont van, hogy teázom. Persze nem reggel, a kávé helye megkérdőjelezhetetlen a reggeli időszakban, de napközben olykor elcsábulok és teát rendelek. Ennek oka lehet az is hogy igénylem a lassítást, megnyugvást. Annyit rohanok, és annyira máshol járok gondolatban egész nap, hogy elkezdtem értékelni az ilyen pillanatokat. Számomra a tea jelképesen megállítja az időt.

Apropó idő.

Vártam ezt a kérdést, csak nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan nekem szegezed, pláne nem éhgyomorra. -mosoly-

Úgy fogalmazol honlapodon, hogy az Idő „mint szakrális nagyúr” van jelen életedben, és egyfajta küzdelmet folytattok.

Így van. Az idő számomra valóban már-már megtestesül.
Van, aki a halállal sakkozik, én az idővel vitatkozom, küzdök.
Az igazság az, hogy nehezen viselem a változást. Nagyon tudok ragaszkodni szokásokhoz, tárgyakhoz, emberekhez. A világ, amit én építek magam körül, minden téren stabil, minden téren erős. Egyetlen dolog létezik, aki képes mindezen létet bomlasztani, és aki meg is teszi, ez pedig nem más, mint az idő.

Hol megtestesítve beszélsz róla, hol pedig, mint egy általános fogalomról. Hogy létezik a fejedben?

Na, tessék már te is egyes szám harmadik személyében szóltál róla.
Hogy az én fejemben? Számtalan mód! Nyilván ez attól is függ, hogy milyen közegbe helyezem bele. Az írásaimban is elég markáns vonalat képvisel, persze ez nem ugyanaz, mint amikor a hétköznapi életben említem. A halál is egy olyan dolog, amivel nem birok dűlőre jutni, de talán a halál is csak az idő hűbérese.

Nagyszüleidre gondolsz?

Nem. Általánosan beszéltem most a halál és az én kapcsolatomról. De látom felkészült vagy, valóban a nagyszüleim meghatározóak az életemben.

Jelen időben?

Igen. Szándékosan! Lassan egy évtizede elmentek, mind a ketten Karácsonykor. Nekem ők meghatározták a gyermekkorom, ilyen szoros kapcsolatot sokan el sem tudnak képzelni. Nyílván azért is, mert én érzékeny és fogékony vagyok a szeretteim felé. A nagyszüleim felé is keresem az igazolást, mondván, azért él, létezik mindaz, ami jó és nemes bennem, mert ők léteztek e világon. Mert ők jó emberek voltak, és én bennem folytatódik mindez. Sok nehéz témában szoktam beszédet mondani, vélekedni, de az is igaz, hogy olykor pont a magam háza táján nem tudom mindezt megvalósítani.

Ezek az anyai nagyszüleid. Mi van az apai ággal?

Sajnos apai nagyapám, kiskoromban elment. Apai nagyanyám viszont még él. Nagyon szerettem, illetve szeretem őket is természetesen. Rögtön megemlítenék egy fontos dolgot, amit hangsúlyozni szoktam. Számomra nem létezik olyan, hogy kit szeretek a legjobban, hogy ki milyen rangsorban van. Valóban sokkalta többet beszélek anyai nagyanyámról és nagyapámról, de ne gondolja senki, hogy itt csupán a szeretet nagysága a mérvadó. Erősebb kötődés nyilván létezik, hiszen anyai nagyszüleimmel minden nap együtt voltam, az apaiakkal pedig csak nyaranta. A szeretetben nincs mértékegység! Édesanyámról és édesapámról sem beszélek annyit, írásaimban is kevésbé kerülnek elő, de ez nem annak a következménye, hogy a nagyszüleim mögött léteznek.

Belefolytunk a szülőkbe is, így a következő kérdésem kissé megválaszoltad…

Sajnálom, kissé csapongok, ezek olyan témák, amelyek mindig is felkavarnak, persze nem feltétlen negatív értelemben.

Angyal az anyád?

Az!

Bővebben?

Mit lehet ennél többet mondani? Tömör és igaz válasz. Az édesanyám egy fantasztikus ember. Gondolom a kérdés arra irányult, hogy a következő kötetemben mely egy verseskötet lesz, a legszebb versnek ez a címe. De én nem is magáról a versről mondanék pár szót, inkább a vers alanyáról. Mindenki számára az anya az szent. Talán mindenki bizonygatja is, hogy az ő anyja a legjobb. Ez így van rendjén, én is ezt teszem. Csakhogy úgy gondolom a bennem lévő író képes kívülállóként szemlélni. Mindent levetkőzni és madártávlatból tekinteni életére. Én olyankor egy kivételes és nagyszerű, jó embert látok. Egy angyalt!

Édesapád fest, grafikai munkái is vannak, te viszont pocsékul rajzolsz, ha jól tudom.

Na, hát azért ne mondjuk azt, hogy pocsékul, maradjunk a – nem jól- megfogalmazásnál. –mosoly-
Valóban, én nem örököltem ezt a képességet, de nem is gondolom, hogy kellett volna, illetve hogy ez törvényszerű. Ami fontosabb, hogy egy olyan kultúr közegben nőttem fel, mely hatással volt rám. A szüleim, a családtagjaim a fő letéteményesei a sikereimnek!

Van menyasszonyod is, ha jól tudom.

Így van, Nikolett a neve, és most diplomázik majd. Igazából boldog vagyok, a kedvesem is egy nagyszerű ember, mindenben támogatott eddig is.

Ez nem fordítva szokott lenni? Hogy te vagy az, aki másokat támogat, segít.

Ez sokszor így van, meg tudok szakadni mások sikereiért, szeretek segíteni önzetlen mód, de a felszín alatt azért tudni kell, hogy sok támogatást kapok családomtól, kedvesemtől, barátaimtól. Ez olykor lelki, olykor pedig fizikai. Niki is rengeteget segít, no és toleráns, ami igencsak fontos. Egy tisztalelkű lány, akinél nagyszerűbbet az egész világon nem találnék.

Aki hozzád közel áll, azt folyamatosan dicséred. Sőt, senkit nem hallottalak becsmérelni. Nincsenek ellenlábasaid?

Ritkán ítélkezem nyilvánosan, és ellenlábasaimról pedig nem tudok. Akkor bosszantana csak a dolog, ha egy nemes ügyet próbálnának meghiúsítani.

Pedig, nagyrészt nemes ügyeken dolgozol.

Ez megítélés kérdése, de valóban a köteteimen kívül nemigen helyezem magamat a középpontba.

Én úgy érzem, a köteteidnél sem magadat tetted a központba. Eddigi nyilatkozataid mindig végtelenül szerények voltak, olykor már méltatlanul is a magad számára.

Egy jó barátom folyamatosan rágja a fülem, hogy próbáljam levetkőzni ezt a fajta túlzott szerénységet, mivel egy idő után az ismeretlen ember számára mindez álszerénység érzetét keltheti. Tudom, hogy olykor értékelni, sőt büszkén megélni kéne a sikert, hiszen elsősorban nem nekem szól, mindinkább azon ideának, munkásságnak, amiben segítőim is részt vesznek. Tudom, hogy már csak miattuk is el kell ismerni, ha valami nagyszerű és nemes.

Családfát is kutattál, ha jól emlékszem.

Így van. Rettentő izgalmas számomra a múlt, az hogy honnan származunk, a régvolt rokonok. Kik voltak, miként éltek, hogyan boldogultak, mely csatákban harcoltak.

A novelláskötetedben Móciról írsz. Ő a Donnál esett el, és ő volt a te anyai nagyanyád fiútestvére. Azt látom, hogy valami hatalmas tisztelettel adózol a felmenőid előtt. Ez már a szülő-nagyszülő rétegekből is kiderült, de ezek szerint sokkalta tovább is nyúlik.

Csakis fejet tudok hajtani az őseim előtt. Tisztelem és becsülöm a múltam, melyet az őseim jelentenek, csakis így lehet a jövőbe átmenteni egy kis antik igazat, jót. Az erős alapot, melyre majd a gyermekeink építkezhetnek. Mócit ugye nem ismerhettem, de megrendít a sorsa, és mielőtt megkérdeznéd, tényleg gyöngyöztek azok a könnycseppek.

Riport kép
A családfa mellett most levéltárban is kutattál.

Igen, nagyapámról szerettem volna megszerezni a róla írt jelentéseket. Ő „56-os” volt, és évtizedekig zaklatták, írtak róla, besúgták, próbálták megtörni, de nem sikerült. Sohasem tagadta meg önmagát, még ha sok mindent vesztett is emiatt. Büszke vagyok rá.

  Ez az anyai ág?

Igen, de apai nagyapámról is lehetne mesélni, ő pedig fogolytáborban volt az Oroszoknál.

Tényleg úgy látom, a legfontosabb számodra a család, az emberi kapcsolatok, a múlt tisztelete, a jövő építése.

Kihagytál valamit. Az állati kapcsolatot!

Elnézést, Bár mindenképp kitértem volna legendás barátságotokra Bibicével, a hamuszürke cirmossal. Hogy van?

Köszönöm kérdésed, Jól van! Bibice is nagyon fontos pont az életemben. Különleges a mi kapcsolatunk, és hozzá is talán már túlságosan is kötődöm. Már 18 éves, közel két évtizede részese életemnek. Egy éve kiderült, hogy cukorbeteg, azóta napi kétszer inzulint kap. Kényeztetése és szeretete az egyiptomi időket idézi. Nekem lelki társam is, annak idején én mentettem meg, amikor zacskóban patakba akarták fojtani. Büszkén vállalom, hogy macskás vagyok.

Születésedtől fogva Szentendrén élsz, ez a művészetek egyik paradicsoma. Szeretsz itt élni?

Természetesen. Bár sokszor, amikor elkezdenek irigykedni, hogy milyen nagyszerű is lehet, meg szoktam döbbenteni az idevágyókat, hogy itt is rengeteg gond van. Sok hiányosság, probléma, de mindazonáltal kötődöm, szeretem, nem véletlenül itt vágtam bele a CSEVEJ estbe is.

Hogy jutottál idáig, hogy belevágj? Mesélj az útról, miket tanultál, mivel foglalkoztál?

Vendéglátó-idegenforgalmi szakérettségit tettem, majd ezután elvégeztem a vendéglátói üzletvezetői tanfolyamot a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjában. Később a Bols Mixer Akadémián nemzetközi mixer diplomát szereztem. Az évek során több nagyobb étteremben megfordultam, mint bárvezető, felszolgáló, mixer. Üzletvezetőként dolgoztam a Gyöngyszem kávézóban, később egyéni vállalkozásban, tulajdonosként üzemeltettem tovább. Emellett ECDL vizsgát tettem és egyéb tanfolyamokat folytattam. Nyilván ezen „szárazabb” időszak alatt is voltak olyan tevékenységeim, amely nem csak az életbennmaradás és az anyagi biztonság miatt volt fontos. Hogy csak párat említsek, megalapítottam egy jó barátommal a P&P –t, azaz a Póker Pénteket. Ezt a pókerklubot vezettem, ahol a 20-as 30-as évek jazz zenéje szólt. Mellette filmművészeti klub kidolgozásán fáradoztam, és egy kisjátékfilmmel képviseltem magam és alkotótársamat a 12. Országos Diák Filmszemlén. Én mint forgatókönyvíró, rendező, főszereplő voltam jelen.

És az írás?

Hát igen, az egy teljesen külön kérdést kíván. –mosoly-
2004-ben megjelent a 7508 nap után c. filozófiai könyvem, majd 2007-ben Vándorlásaim címmel megjelent novelláskötetem.
És akkor elkezdett beindulni az irodalmi mozgolódásom. Novelláimmal több előadáson, rendezvényen megfordultam, szerepeltem rádióban, televízióban. Dolgoztam regionális szinten, majd a Természeti Kalendárium társszerkesztője lettem.

Úgy tudom a 2007-es év fiatal felfedezett kortárs írója is voltál.

Ezek csak mindig olyan titulusok, melyek szubjektíven egy csoport álláspontját képviselik. Az igazi siker nem a díjakból mérhető le.

Akkor miből?

Abból, hogy akik ismernek, miként ítélnek meg, illetve hogy te mit tudsz felmutatni.

Egyesületalapító is vagy, ha jól tudom.

Így van, én alapítottam a "Rajzolj Nekem Egy Bárányt" egyesületet. Csakis a jó, az igaz, az őszinte, a szép, az értékesség megőrzése és ápolása érdekében. Egy olyan egyesületet álmodtam meg, amely közösségekhez is szól, amely a társadalom segítségét is kéri a társadalmi problémák kezelésében. Jelenleg az egyesület átalakulása óta Összefogásként működik.

A honlapod menüpontjai közt van négy olyan, melyek jelenlegi fő tevékenységeidet jelzik. CSEVEJ ; OLTALOMB ; BOR-LOVAG ; MKA. Mondhatjuk, hogy ezek teszik ki jelenlegi munkásságod lényegét?

Szerintem van még más is, de valóban a fő irányok ezek lennének. Ám megjegyezném, nem annyira különállóak, mint sokan azt gondolják.

A CSEVEJRŐL szeretnék kicsit többet kérdezni, így azt átugorva, mondj pár szót arról, hogy mi is az OLTALOMB?

Egy latin idézettel kezdem, ezen menüpontomat, melynek jelentése, hogy egyetlen hajszálnak is van árnyéka. Hiszek abban, hogy kis közegben, a közös segítő szándék által, lehet hatékony karitatív jelent teremteni. Az OLTALOMB a saját karitatív kezdeményezésem. Minden évben támogatunk egy egyesületet vagy alapítványt, havi 1 euróval, előre egy évre, és egy felajánlott munkanappal. Öröm látni, ha egy fiatal azt mondja, hogy ez a 12 euro egy évre belefér, és eljön önként dolgozni is. De mint említettem, a példa állítása is igen fontos. Én hiszek benne, és ezt szeretném továbbadni.

Egyrészről nemzetközi borszakértő –bortanácsadó – borbíráló vagy, más felöl pedig lovag, ám hangoztatni szoktad, hogy ezt nem szabad összemosni.

Igen, bár természetesen élesen elválasztani sem kell. A szakmai oldalt számomra a végzettségem adja. Számos hazai és nemzetközi borversenyen, valamint rendezvényen veszek részt, a szakmai zsűri tagjaként. A zsűrizés mellett előadást is tartok, publikálok is. Az hogy az Európai Borlovagrend Lovagja vagyok, az inkább a szakrálisabb rész. Legalábbis a bor szempontjából. Ez a legrégebbi világi lovagrend a Szent György Lovagrend hivatalos jogutódja. Itt a bor és azon belül is a Magyar bor segítése mellett, karitatív tevékenységet is folytatok. A lovagi élet számomra elsősorban a segítségről, a nemes életvitelről, a becsületről szól.

Amellett hogy lovag vagy, jársz beteg gyermekekhez is zenélni, mesélni, játszani, mint a Mosolygó Kórház Alapítvány Művésze.

Igen, rettentő fontos számomra ezen hitvallás és megmozdulás hónapról-hónapra. Csodálatos lelki feltöltést ad, még akkor is, ha olykor összeszorul a torkom, s fáj a szívem. Mivel gitárral a kezemben megyek mindig, így most emiatt érzek ösztönzést a gitártanulás továbbfolytatására is.

Riport kép
Ez fantasztikus! Kis korodban is segítő szándékú voltál?

Hát, elég eleven gyerek voltam, de az igazságérzetem mindig nagy volt, és mindig is segítettem annak, aki rászorult. Emlékszem még egész kicsi voltam, amikor a mikulásaimat felajánlottam és a Fő térre levittem, mert csomagokban elküldték Romániába. Nem értettem mi is zajlik pontosan, csak azt fogtam föl, hogy az ottani kisgyerekeknek, most nagyobb szüksége van a csokoládéra, magára az ajándékra. Ez rávilágít a neveltetésemre. Ő általuk tettem ezt a gesztust, mert az fontos volt, hogy nem utasítottak! Lefordították a nyelvemre, és lehetőséget biztosítottak számomra. Dönteni én döntöttem, ám az érdem elsősorban az övéké volt.

Jelenleg a felsőoktatásban szabad bölcsészetet tanulsz, ha jól tudom.

Igen, 4. féléves vagyok. Nagyon sajnálom, hogy rettentő későn kezdtem csak el, de hát mindennek megvan az ideje. A lényeg, hogy csakis a tudásszomj miatt vágtam bele, a diploma, a papír nem érdekel, egyszerűen rettenetesen élvezem a tanulást, és a fantasztikus tanáraim előadásait. Ez a bölcsészettanulás nekem egy csoda, és minden percét szeretném megízlelni.

Jól tudom, hogy eddig egy négyestől eltekintve kitűnő vagy?

Mint mondtam a jegyek és a formalitás nem számít. A tanáraimat megtiszteltetés hallgatni, a tananyag teljességgel az én világom, többet nem is kívánhatok. De valóban, elég jók a jegyeim is. –mosoly-

És már az első féléved után TDK-n vettél részt?

Igen, írtam egy 70 oldalas tanulmányt. A címe: Az irodalmi közmegegyezésen túl; Ady létharcának jelene s jövője, szubjektív szemmel, objektív értékelve. volt a munkámnak. Élveztem ennek megírását is, és a hozzá tartozó egyéb kutató munkálatok elvégzését, az olvasást.

Rengeteget olvasol?

Sokat, de sohasem eleget!

Tudom, te nem szereted a sarkításokat, mégis mondj számodra kedves költőket, írókat.

Az ilyen kérdéseket azért sem szeretem, mert bármilyen hosszasan is válaszolnék, sokan kimaradnának a felsorolásból. Persze kibújni sem akarok, így a teljesség igénye nélkül kedves költőim; Ady Endre, József Attila, Kosztolányi, Vörösmarty, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Nagy László, Weöres sándor, Pilinszky és még sorolhatnám, sőt eddig csak magyarokat említettem. Írók közül megint csak szégyelleni fogom majd visszaolvasni, látván majd kiket is hagytam ki. Megint csak kiragadva néhányat; Hamvas Béla, Bulgakov, Örkény, Dante, Hrabal, Krúdy, Dosztojevszkij, Wass Albert, Madách Ember Tragédiája vagy Maurice Maeterlinck Kék Madara. Persze a szépirodalom mellett sokat olvasok filozófusokat, és más nagy gondolkodókat.

Filmről nem is merek hasonlót kérdezni, talán azt mond el nekem, kik azok a filmrendezők, akikre elsőként gondolsz, és most ne említsél magyar rendezőket.

Fellini, Bergman, Menzel, Hitchcock, Milos Forman.

Első két magyar színész, aki beugrik?

Latinovits, Latabár.

Ha könnyed vígjáték, komédia?

Imádom Louis de Funèst és Pierre Richardot.

  Zenében? Gondolom, nem véletlenül van a honlapodon fent egy kép, melyen Cseh Tamással vagy látható.

Zenében is nagyon sok mindenkit szeretek, és számos stílust hallgatok, de valóban, Cseh Tamás külön szintet képvisel számomra.

CSEVEJ. Ez most a legismertebb és legnagyobb szabású munkád. Rettentő jókat hallani róla. Valahol azt írtad, hogy talán nem is te találtad ki, hanem a kor, maga a világ teremtette, és te csak a kéz vagy. Csupán eszköz lennél?

Nyilván nem, de hiszem, hogy mindez nem csak egy saját út, nem csak egyéni érdek. A lényege, amit minden fórumon hangoztatok, hogy bár én elsősorban író vagyok, de szerettem volna egy olyan estet, ahol az igazán értékes emberek felléphetnek. A Csevej, a valódi jót és igazat kívánja képviselni! Egy objektív értéket, szembe helyezkedve az olykor kissé korcs mai világgal. Nem engedem, hogy a „Csevejbe” beleszóljon a politika, a tőke, nem adom el a lelkemet könnyed sikerért, egy kis hírnévért. Ennek szellemében készítem a mai napig a műsort, nem tűrök el semmiféle nyomást. Ezért sem lehet ebből a rendezvényből hasznot termelni, persze gyorsan megjegyezném ez soha nem is volt cél. Havonta egyszer, nemcsak beszélgetek egy fantasztikus emberrel, hanem legtöbbször komplett műsort kap a közönség. Olykor egészen messzire repülünk, hátrahagyva mindent ezen a varázslatos órán. Talán ilyenkor tényleg nincs is a helyén a terem, talán ilyenkor tényleg mindegyikünknek nyoma vész.

Teljesen saját zsebből indítottad be, és még mindig sok kiadással jár számodra, de már vannak támogatóid, sokkal több, mint tavaly.

Igen, és ez is egy fontos csoportja a Csevejnek. Én egyedi módon a szponzoraimat is megválogatom. A legfontosabb a támogatás kapcsán, hogy akik most a szponzoraim, kivétel nélkül nagyszerű emberek. Akik mellém álltak, nem csak a reklámfelületért tették meg a gesztust, hanem maga a segítség is szempont volt, és ezt nem győzöm hangoztatni és megköszönni.

Rendkívül határozott elképzeléseid vannak, bármiről is kérdeznek téged. Mindemellett rendkívül nemes módon élsz. Nem szoktál soha őrültségeket csinálni?

Semmiképpen sem élek nemes módon, csakis próbálok nemes módon élni! Az őrültségek pedig egyéni megítélés kérdései.

Van, hogy megbánsz valamit?

Folyton mindent megbánok.

…?

Jó, ez félreérthető. Arra gondolok csak, hogy alapjaiban nem bánok meg dolgokat, illetve próbálok úgy élni, hogy sok megbánni valóm ne legyen. Az előbb úgy értettem, hogy olykor még több energiát szeretnék befektetni, esetleg kevesebbet aludni, mindig többet és többet kihozni a lehetőségekből.

Ezek szerint maximalista vagy?

Nagymértékben!

Szabadidő?

Kevés.

Azt a keveset mivel töltöd szívesen?

Szeretek olvasni, színházba járni, jó filmeket nézni. Egy finom bort, egy jó szivart elfogyasztani. A csillagos ég alatt feküdni, időt tölteni szeretteimmel, zenét hallgatni, gitározni. De szerencsés vagyok, mert a munkásságom a hobbim is jelenleg.

Riport kép
Milyen nagy terveid, vágyaid vannak?

Sok, és mivel azok nagyszabásúak, nincs is idő mindről beszélni.

Akkor kisebb célok?

Megnyerni a lottó ötöst.

Lottózol?

Igen. –mosoly-
Nyolc éves korom óta ugyanazokkal a számokkal. Még nagyapámnak mondtam fel ezeket a számokat. Persze ez egy átok. Nem lehet kihagyni egy hetet sem, éppen ez az állandó számok hátránya. Mindig úgy gondoltam édesanyámmal együtt, hogy ha mi nyernénk, alapítványokat hoznánk létre, és egy nagy farmot a hajléktalanoknak öntermeléssel. Rengeteg olyan vállalkozást, aminek a hasznából nagyon sok jót lehetne tenni. Hittem benne hogy én nem változnék meg, és hogy a pénz gőze nem bódítana el.

Már nem hiszel?

De, bár az is igaz, lehet, hogy jobb is így. Küzdeni, szenvedni, hajtani, remélni. Ez is az, ami életben tart, ami a jellememet formálja. Az a bizonyos izzadságcsepp is kell a zamathoz, még ha a végén bele is döglik az ember.

Annak ellenére rettentő sok olyan hétköznapi tetted van, ami példanélküli. Tudom, sok más módon is segítesz bizonyos szervezeteknek, és jótékonyságból szinte bármire felkérhető vagy.

Erre mit illik válaszolni?

Így van?

Így.

Szoktál megnyitni kiállítást, vállalsz műsorvezetést, előadásokat, különböző karitatív és kulturális fellépéseket. Mi az, ami alapján melletted döntenek és téged kérnek fel?

Szerintem három fontos szempont van. Az első hogy higgy abban, amit vállalsz. Higgy az értékben, abban, amit előadsz, a lehetőségben, a hatásban, a közönségben és magadban. A másik a tehetség, a harmadik pedig a szimpátia és az egyéb tényezők. Én mindig is hittem, ez elengedhetetlen!

Tehetség és szimpátia?

Ennek megítélése végképp nem az én privilégiumom.

Mi az a Nobilis?

Egyenlőre csak egy szó, mely alatt olyan dolgokat mutatok meg, illetve mutathatnak meg emberek, amik talán kissé megpróbálják magának a szónak a jelentését visszaadni. Szeretném a későbbiekben, ha beindulna egy olyan projekt, aminek jelenleg még csak előkészületein dolgozom. Általános iskolások számára szeretnék pályázati lehetőséget biztosítani. A lényege hogy számos olyan dolog van az ember „hétköznapi” életében, ami jó, nemes, példaértékű, önzetlen, becses. Ezek nem csak pénz és lehetőségek függvényei. Sokszor csak az akarat, az elgondolás kell. Én is kiragadtam egynéhányat a saját életemből, és ezeket mutatom meg. Nem azért mert dicsekedni akarok, hogy milyen jó ember is vagyok, hanem mert azt szeretném, hogy lássák a fiatalok, és persze mindenki más is, hogy a lehetőség adott.

Mondasz egy-két példát, miket ragadtál ki a magad életéből?

Állandó véradó vagyok, pedig minden egyes alkalom előtt le kell győzni a félelmem. Van örökbefogadott állatom, ő Emese az arany-aguti, és a Fővárosi Állat- és Növénykertben él. Telente rendszeresen etetem a madarakat már egész pici korom óta. Minden évben ültetek egy fát, próbálom óvni a természetet. A hajléktalan kérdés is fontos és összetett, próbálom itt is megtenni, ami tőlem telik. De energiakérdésben is lehet említeni akár a spórolást, akár a szelektív hulladékgyűjtést. No és ott van egy másik csodálatos példa a felelős és szeretetteljes állattartás, az én szívem csücske, Bibice.

Provokatívat kérdezek, mert lenyűgöz mindez a személyeddel kapcsolatban. Az előbb elsiklottunk felette, de én szemtelenül visszatérek, és visszakérdezek. Mond, mik a hibáid?

Most kezdjem el sorolni? –mosoly-
Sokszor önfejű vagyok. Van, hogy elhamarkodva hozok döntést, ez türelmetlenséggel is jár. Folyton önigazolást keresek, nehezen bírom elfogadni az idő múlását, a változást. Makacs is tudok lenni, és sokszor magam hibáztatom oly dolgokért is, melyek kívül esnek hatáskörömön. Hidd el, van hibám, nem is kevés.

Nem vagy fent egyetlen közösségi portálon sem. Miért?

Nem szeretem sem az ilyen oldalakat, sem az ideológiát. Sokszor kaptam már meg a „szemrehányást” hogy mennyivel könnyebben lehetne egy ilyen oldalon toborozni, szervezni, segíteni, de én mindig kézzel-lábbal tiltakoztam. Ugyanakkor ha valóban segítséget nyújt bizonyos karitatív megmozdulásokban, akkor meg fogom fontolni a kérdést.

Úgy tudom vegetáriánus vagy.

Nem eszem húst, ám minden féle tejterméket és mást igen. Nem vagyok válogatós, de valóban nyolc éves korom óta nem fogyasztok állatokat.

Ennek van határozott oka?

Egyrészt nyílván gyermekként sajnáltam az állatokat, de persze mélyebb tartalom is van ma már mind e mögött. Egyfajta ideológia, világnézet, hozzáállás. Sokat beszélhetnénk erről is, de az egyik sarkalatos probléma a nagyüzemmel és a világ alakulásával van.

A nevedben mit jelet az F betű?

Felvettem édesanyám családi nevét is a Fodor-t. Fontos volt számomra ez a gesztus, hisz én mindkét családi ághoz tartozom.

János, mi az élet értelme?

Ez bizony az egyik legfőbb kérdés, de erre nem vagyok hivatott választ adni, bár magam számára én is kutatom.

Kellár F. János Immánuel jobbá tudja tenni a világot?

A kérdés önmagában egy gyönyörű végszó, még inkább, ha nem nevesítünk meg egyetlen személyt sem az elején. Az élet értelmének kutatásában is felbukkan ez a kérdés, és bár az ígéretekkel csínján bánok, annyit mondhatok, Kellár F. János Immánuel sohasem szokta feladni.


KFB
2011.03.31.